A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény 5. § (n) pontja: „veszélyeztetettség: olyan-magatartás, mulasztás vagy következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza”.

Veszélyeztetettség a családban

A veszélyeztetettség olyan családban felcseperedni kénytelen gyermekeket érint, amit az érzelmi kötelékek és a megfelelő szülői modellek hiánya, vagy súlyos torzulása jellemez, továbbá az olyan család is káros a gyermek számára, ahol a szülők nem képesek a feszültségek és konfliktusaik hatékony kezelésére, így nem tudják megtanítani az erre irányuló hatékony technikákat és megoldásokat gyermekeinek sem.

A kicsik egészséges fejlődése érdekében elengedhetetlen lenne a szülők közti megfelelő kommunikáció és interakció mindennapi formája, kiemelt tekintettel a kommunikációra, amely a család minden tagja között az egyik legfontosabb – amennyiben ez torzult, vagy hiányos sajnos számos közvetlen, vagy közvetett negatív hatás éri a gyermeket. A szülők közti kapcsolat mellett természetesen a szülő-gyermek kapcsolat minősége is kulcsfontosságú. Jelentőségteljesek a nevelési metódusok, a szülő szeretet nyelve, érzelem kifejezési módszerei, világszemlélete, kapcsolatai és gondolkodásmódja is. A legnagyobb hatással a szülők vannak gyermekeikre és azok a szülők, akik ezt nem ismerik fel időben és nem figyelnek oda arra, hogy saját viselkedés-és magatartásmintáik befolyással lehetnek az egész családra, előfordul, hogy akarva-akaratlanul, de hátráltatják gyermekeik megfelelő személyiségfejlődését.

A „mérgező szülők”

Négy típusú veszélyeztető magatartást különböztetünk meg: az alacsony fokú, a mérsékelten súlyos és a nagyon súlyos veszélyeztető magatartást, valamint az életveszélyes veszélyeztetettséget.

Fontos megjegyeznünk, hogy már az alacsony fokú veszélyeztető magatartás, azaz a veszélyeztetettség legenyhébb formája is visszafordíthatatlan károkat képes okozni. Ide az olyan esetlegesen előforduló jelenségeket és történéseket soroljuk, mint az elhanyagolás azon formái, amelyek fejlődésbeli lemaradást eredményezhetnek, az enyhe fizikai agresszió – alig észrevehető, vagy enyhe fokú testi sérülések -, a gyermek pszichés és/vagy verbális bántalmazása, illetve a szexuális visszaélésnek azok az esetei, amikor exhibicionista, vagy csábító viselkedés céltáblájává válik a gyermek.

A mérsékelten súlyos veszélyeztető magatartás tovább megy a fent említetteken, itt mind az elhanyagolás, mind pedig a gyermek testi-lelki bántalmazása súlyosabb és gyakorta előforduló jelenség. Ilyen szülői magatartás hatására látványosabb felszíni sérülések, kisebb-nagyobb égési sérülések és ütésnyomok vehetők észre a gyermeken, rendszeres a verbális agresszió, továbbá lekicsinylő és megalázó kommunikációs minták jellemzők a családban. Szexuális visszaélés mérsékelten súlyos veszélyeztető formájának minősül a gyermek fogdosása.

A nagyon súlyos veszélyeztető magatartás következménye a fiatalkorú alulfejlettsége – testileg és lelkileg egyaránt, utóbbi főleg azokban az esetekben, amikor a gyermek szülője, gondozója, vagy nevelője gyakran távol van. Súlyos fizikai bántalmazásra utalnak a csonttörések, mély sebek, komolyabb bevérzések, égésre utaló sebesülések, illetve vágásnyomok. Ide sorolandó a gyermek igényeinek teljes figyelmen kívül hagyása, akár a táplálék megvonása, vagy szabadságkorlátozás formájában. Ezen túl a gyermekkel való szexuális kapcsolat kezdeményezése és megvalósulása is súlyosan veszélyeztető magatartás.

Életveszélyes veszélyeztetettségről akkor van szó, amikor hosszútávú, vagy maradandó lélektani mellékhatások és fizikai károk jelentkeznek a gyermek fizikai és pszichikai állapotában. A legsúlyosabb elhanyagolási formák: a gyermeket gondozó folyamatos, esetleg tartós távolléte, illetve a nem megfelelő higiéniás következmények okozta megbetegedések és fertőzések kialakulása. A legveszélyesebb állapot az, amikor a gyermek sérüléseinek és sebeinek idejük sincs begyógyulni, mert a gyermek bántalmazása állandó és szünet nélküli, csakúgy, mint az érzelmi bántalmazás, amely keretében a gyermek egyik olyan igénye sem kerül kielégítésre, amely igény a létfenntartáshoz lenne szükséges. A gyermek pszichés terrorizálása is ide sorolandó az olyan szexuális visszaélési formák mellett, amely következményeképpen vérfertőzés, vagy kiskorú terhessége is előfordulhat.

A veszélyeztetettség nem akut állapot, hanem folyamat.

Szülőként hatalmas felelősségünk van: mi alakítunk és formálunk egy egész kis életet, mi felelünk egy apró ember egészségért, boldogságáért, biztonságáért és azért, hogy milyen felnőtté válik majd – fontos, hogy egészséges kapcsolatai születhessenek. Mi tanítjuk meg bízni és szeretni, mi tanítjuk meg felelősségteljesen gondolkozni és vigyázni magára, továbbá mi indítjuk el azon az úton, amely úton megtalálja önmagát és helyét a világban. Éppen ezért a gyermek megfelelő táplálása és gondozása mellett lelki igényei is pontosan akkora figyelmet igényelnek, mint amekkora figyelmet szülőként a fizikai szükségleteinek vagyunk kötelesek szentelni. Minden vele töltött nap, minden törődő gesztus és szeretetteljes érintés közrejátszik abban, ahogyan majd ő szeretni fog, illetve szeretve lesz.

Szeressük tiszta szívből, okosan és mindenféleképpen ismerjük fel szerepünket abban, hogy általunk, a mi kezünket fogva gyermekünk bárkivé válhat. Használjuk ezt az erőt arra, hogy csodálatos gyermekkort biztosítsunk számára, ezáltal lehetőséget biztosítva a lehető legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb felnőttkor elérésére.

Köszönjük, hogyha támogatjátok munkánkat azzal, hogy beszéltek arról, amiről mi beszélünk és közösen felismerjük szerepünket a témában – mint szülő, mint pedagógus, mint segítő szakember, mint barát, vagy szülőtárs. Fontos a társadalmi felelősségvállalás, különösen egy ilyen érzékeny téma esetén, mint a családon belüli erőszak.

Fogjunk össze az erőszak ellen, fogjunk össze a gyermekekért!