Szeifert Natália író egész életét megváltoztatta az, hogy egy nap elszökött otthonról. Az ő nagy kalandja végül happyenddel zárult, de nem ajánlja a gyerekeknek, hogy szüleik tudta nélkül nyakukba vegyék a világot.
Nagycsoportos óvodás lehettem, amikor először „megszöktem” otthonról. Melankolikus, befelé forduló gyerek voltam. Három testvérem van, jóval idősebbek nálam. Nem igazán voltak korombeli barátaim. Egy mesében hallottam arról, milyen az, amikor világgá megy valaki
– meséli Szeifert Natália A Láz, a nagy sikerű Az Altató szerekről és a nemrégiben megjelent Mi van veletek, semmi? című regények írója. Korábban működtetett kulturális webrádiót, a Gittegylet.com kulturális honlapot, alapítója és szervezője a Posztolj verset az utcára! mozgalomnak.
Kiszöktem a házból, vittem élelmet is magammal, de az utca végén visszafordultam, mert rájöttem, ez mégsem túl jó ötlet. Így szüleim meg sem tudták, hogy én világgá akartam menni
– meséli.
Volt egy másik szökés, aminek rossz vége is lehetett volna. Natália 16 éves volt, amikor egyik barátnője többeket meghívott az osztályból, hogy nyaraljanak vele Balaton-felvidéki családi nyaralóban.
Egy este a zánkai diszkóban megismerkedtünk néhány sráccal. Egyikükbe halálosan szerelmes lettem. Megbeszéltem vele, hogy valamikor, még ezen a nyáron visszajövök hozzá. A kilencvenes években történt az eset, akkoriban még nem volt mobil, nehézkes volt a kapcsolattartás. Amikor hazautaztam, írattam egy másik osztálytársnőmmel meghívót. Az állt a kamulevélben, hogy szívesen látnának egy másik városban. Megmutattam a szüleimnek, elengedtek ismét, elutaztam Zánkára. Ott derült csak ki, hogy rosszul időzítettem, elfelejtettem, pedig a srác előre szólt, hogy azon a hétvégén nem lesz ott
– nevet.
Haza nem mehetett. Nem akart lebukni. Úgy döntött, ismét elmegy a barátnőjéhez, a Balaton-felvidéki nyaralóba. Kiállt a Zánka melletti útra stoppolni.
Felvett egy kombi Trabant. Négy marcona munkásember ült a kocsiban. Volt bennem félsz, hogy bajom eshet. De végül nem történt semmi, kitettek a következő falunál. Stoppoltam tovább, mire megállt mellettem egy srác az autójával. Azt mondta, teljesen véletlenül járt erre, bulizni volt errefelé, már éppen indult volna haza, de eszébe jutott, hogy barátjánál hagyott valamit. Az autópályáról fordult vissza. Jót beszélgettünk, végül úgy döntöttünk, együtt töltjük a hétvégét. Vacsoráztunk, úsztunk a Balatonban, Egerszalókon is jártunk, Miskolcon buliztunk, kocsiban aludtunk, teljesen ártatlan kapcsolatnak indult. A fiú persze időre hazavitt a Zircre a szüleimhez, ami nagy mázli, mert ha eltűnök, egész máshol kezdtek volna keresni, senki sem tudta, hogy a Balatonnál vagyok. Ő már akkor dolgozott egy pesti cégnél, sokszor beszéltünk telefonon. És öt év múlva hozzámentem feleségül. Két lányunk született, ők felnőttek már. Elmeséltem nekik is ezt a történetet, hozzátettem, ha ők ilyet csinálnának, biztosan kiakadnék. Szerintem többnyire őszinték voltak velem kamaszként. Nem ellenőriztem minden percüket, nyilván voltak csínytevéseik, de ők nem szöktek el soha, a nagyobb kiruccanásaikról mindig beszámoltak nekem.
A szerzőről
Pungor András
Pungor András újságíró, író. Szépirodalmi szövegeit többek között az Élet és Irodalom, a Kalligram és a Tiszatáj közölte. Első kötete hat novellából és egy kisregényből áll össze, melyekben tűpontos és kíméletlen pszichológiai és szociológiai érzékenységgel enged bepillantást sorsfordító határhelyzetekbe.