Vajon hányan gondolunk bele abba, hogy mit jelent számunkra a család. Kik lennénk, ha mások lennének a szüleink, kik lennénk, ha más lenne a kapcsolatunk a szüleinkkel? Milyen hatással vannak az életünkre és a személyiségünkre gyermekkorunk emlékei? És kik lennénk, ha sohasem ismerhettük volna meg szüleinket?
A szülő-gyermek kapcsolat és annak hiánya
Azokban a fiatalokban, akik nevelőintézetben nőnek fel, számos kérdés merülhet fel: miért hagytak el? Kik a szüleim? Megismerem-e őket valaha? Milyen lenne velük élni, általuk szeretve lenni? Ezeknek a gyerekeknek a lelkében hatalmas űr tátong és akarva-akaratlanul vágynak arra, ami sokunk számára természetes: a szülői szeretetre. Ennek hiánya és a szeretve lenni érzés mardosó vágya végig kísérheti akár az egész életüket és kihatással lehet minden emberi kapcsolatukra és azok tartósságára. Ők nem ismerik az igazi biztonság érzését, nem tudják milyen az, amikor feltétel nélkül szeretik őket és előfordul, hogy sohasem tanulnak meg bízni és szeretni.
A szülő-gyermek kapcsolat tanít, formál, óv és olyan érzelmi biztonsági hálót nyújt a gyermek számára, amelyet máshol nehezen, vagy egyáltalán nem tud pótolni. Ezt a fajta kapcsolatot sosem ismerik meg a nevelőintézetben nevelkedett csöppségek. Természetesen itt lehetőségük van arra, hogy kapcsolatokat építsenek, tartsanak fenn és formáljanak, valamint az érzelemkifejezési módszereik is fejlődhetnek, de szoros kötelékek inkább kortársaikkal szövődnek. A felnőttekkel való kapcsolataik azonban nem számottevők.
Családra találni
Fontos felismerni az örökbefogadás jelentőségét. Szerencsére a statisztikák azt bizonyítják, hogy az örökbefogadások aránya növekvő tendenciát mutat. Gondoljunk csak bele mit jelent egy elhagyott, összetört szívű kisgyermeknek az a pillanat, amikor családra talál. Természetesen ez egy hosszú folyamat, megannyi bukkanóval és leküzdendő akadállyal, de amikor a gyermek életében először úgy érzi, hogy otthonra talált, minden fáradtságot megér.
Egy árva gyermeknek nem csak a kapcsolataival és az érzelemkifejezéssel akadhatnak gondjai, de előfordulhat, hogy bizonytalan, nem rendelkezik kellő önbizalommal, illetve magabiztossággal, nem hisz eléggé magában és talán a környezetében sem. Amennyiben örökbe fogadják az életébe kerül két olyan felnőtt, akik szeretnének a szülei lenni, megismerni és támogatni őt, gondoskodni róla. Először érzi, hogy kell valakinek és egy egészen más szerep vár rá, egy olyan szerep, amiről addig csak álmodozott. Az örökbefogadó szülők örökké az ő hősei lesznek és begyógyítják a sebeit. Egy új élet, egy szebb jövő veszi kezdetét azzal, hogy család születik egy addig magányos gyermek és két szeretettel teli szívű felnőtt kapcsolatából.
Az új kötelék
Nem csupán a gyermeknek ad ez kötelék, hanem újdonsült szüleinek is. A szülői lét az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. A gyermekek tudnak a legőszintébben szeretni és nem csak a szülők tanítják gyermekeiket, de a gyermekek is szüleiket. Gyermekszemmel látni a világot vidám és különleges, minden más megvilágításba kerül és értelmet nyer. Amennyire ijesztő, annyira gyönyörű feladat felelősséget vállalni egy aprócska életért. Aki az örökbefogadás mellett dönt nem csak ad, de kap is. Az újdonsült édesanya vagy édesapa addig ismeretlen területekre evezve fedezi fel önmagát és azt a határtalan szeretetet és erőt, ami benne rejlik.
Minden tiszteletünk azoknak, akik gyermekéleteket mentettek meg szeretetükkel, gondoskodásukkal és azzal a meghittséggel, amilyen meghittséget csak a család képes biztosítani egy kisgyermeknek.
És köszönjük azoknak, akik fejében és szívében már megszületett az örökbefogadás gondolata. Minden árva gyermekben egy gondoskodásra éhes apró kis szív dobog.
Minden csöppség megérdemli a figyelmet. Vigyázzunk rájuk, törődjünk velük, szeressük őket!