Hogyan küzdenek meg a gyerekek a válással, mit tanácsol a kis csellengőnek a hajléktalan és hova lettek a „normális” apukák? Ezekre a kérdésekre is kaphatunk választ az „érzékenyítő”, kortárs gyerekkönyvekből. Ám hiába humorosak, érzelmesek, jól megírtak a történetek, a magyar olvasó meglehetősen konzervatív, kevesen forgatják ezeket a könyveket. Itt az idő, hogy változtassunk rajta!
Az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló gyerekkönyvek többnyire pozitív megoldásokat kínálnak a családon belüli konfliktusokra – mondja Győri Hanna, a Pagony Könyvkiadó szerkesztője. A kamaszoknak szóló könyvek közül a Vészkijárat című sorozatot ajánlja, ezekben a kötetekben a család diszfunkcionális működései mellett a problémákra adandó válaszok is megjelennek.
A kicsiknek szóló könyvek közül a holland történetekben vannak leginkább jelen a társadalmilag érzékeny témák. Ilyen például a válás, ami Magyarországon is fontos kérdés, hiszen a házasságok csaknem a fele így végződik – magyarázza a Pagony szerkesztője.
Francine Oomen Léna listái című könyve hét-nyolcéveseknek, Anna Woltz Gipsz című története tíz év felettieknek szól. Mindkettő könyvben a szülők elválnak, a gyerekek dühösek rájuk, meginog bennük az a hit, hogy a világ biztonságos, őket semmi sem fenyegetheti. Kiskamasz lázadások tanúi leszünk, Léna például elszökik otthonról és összebarátkozik a közeli parkban lakó hajléktalannal. Vele próbálja kibeszélni a fájdalmát, mert a szüleivel, nagyszüleivel nem tudja. A hajléktalan azt mondja neki, nem megoldás, ha elmenekül, mert jobb másokkal lenni, mint egyedül. Humoros, érzelmes könyv.
A Gipsz főszereplője már idősebb Lénánál, ő keményebben lázad, alkoholos filccel felírja az arcára, hogy „mama haljon meg”. Kihallgatja ugyanis, hogy anyja nemcsak apjától, hanem az egész addigi életétől el akar válni. Az egész könyv egy kamara-dráma, az az alapszituáció, hogy a főszereplő húga elesik a biciklivel, és az apja beviszi őt a kórházba.
Guus Kuijer, az egyik legnagyobb élő holland szerző. Polli című könyve egy kislányról szól, aki a barátnőjével beszéli meg, hogy a holland apukákat két csoportra lehet osztani: zűrösekre és nagyon zűrösekre. Pollinak utóbbi jutott: apja drogfüggő. Jordán családból származó barátjuk apukája meg túl szigorú. Megállapítják, hogy egyik sem jó, de hova lettek akkor a normális apukák? Polli anyja viszont jó fej, biztonságos otthont nyújt a lányának, csak sajnos összejön a lány osztályfőnökével, aminél a kislány szerint nagyobb szívás nincsen.
Annie M. G. Schmidt, Oti megmenti a papáját című könyve pedig egy klasszikus gyerekregény. A hajléktalan család állandó bujkálásra kényszerül a hatóság vegzálása miatt. Az apukának ugyanis nincsenek munkavállalási papírjai.
De ettől még ez egy nagyon vidám gyerekregény! Oti a beszélő állatok segítségével megoldja a családi problémát. A könyv az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet nem direkt módon érzékenyíteni a gyerekeket – mondja a szerkesztő.
Győri Hanna a kamaszoknak írt könyvek közül még Mészöly Ágnes Szabadlábon című regényét emeli ki, amely egy kerekesszékes fiúról szól, aki tizenhat éves, anyjával él. A fiú egy veszekedés után elemeli anyja hitelkártyáját, vesz magának egy vonatjegyet és elszökik otthonról.
Persze, út közben számos akadályba ütközik. A könyv lényegében azt akarja megmutatni, hogy a sérült és a nem sérült gyerekek között valójában nincs különbség: ugyanazok a vágyaik, érzéseik – mondja a Pagony szerkesztője.
Hogy a magyar közönség hogyan fogadja az érzékenyítő gyerekkönyveket?Győri Hanna szerint kis számú, de elkötelezett közönségük van:
A magyar olvasó meglehetősen konzervatív. Hiába humorosak, érzelmesek, jól megírtak, kevesen olvassák ezeket a könyveket. A magyar társadalom, bár nem óvja meg a gyerekeket a rossztól, nem akar velük beszélni róla. Ez egy kicsit olyan, mint amiről Erich Kästner ír a Két Lottiban: „Shirley Temple hét-nyolc éves korában már világszerte híres filmcsillag volt, és a filmgyárak sok millió dollárt kerestek rajta. Ha azonban Shirley Temple meg akart nézni egy Shirley Temple-filmet az édesanyjával, nem engedték be a moziba. Túl fiatal volt. Megnéznie tilos volt a filmeket. Csak szerepelnie lehetett bennük. Azt engedélyezték. Ahhoz elég idős volt.” Majdnem százéves szövegrészlet ez, de a magyar társadalomra ma is igaz. Mégis kellenek a rétegkönyvek, gazdagítják a gyerekirodalmat. Nem célunk a társadalmat megváltoztatni, jó könyveket akarunk kiadni, ami maradandó élményt ad a gyerekeknek.
A szerzőről
Pungor András
Pungor András újságíró, író. Szépirodalmi szövegeit többek között az Élet és Irodalom, a Kalligram és a Tiszatáj közölte. Első kötete hat novellából és egy kisregényből áll össze, melyekben tűpontos és kíméletlen pszichológiai és szociológiai érzékenységgel enged bepillantást sorsfordító határhelyzetekbe.