Sajnálatos, de igaz: hazánkban minden második házasság válással végződik és ezeknek a családoknak a harmadában kettő, vagy még több gyermek érintett. Magyarországom minden harmadik gyermek kerül abba a helyzetbe, hogy szembesülnie kell azzal, hogy szülei elválnak. Sőt, mi több! Azoknak a gyerekeknek az aránya, akik házasságon kívül születtek, több mint 46 %, tehát nem csupán a házasságok felbomlása, hanem az élettársi és együttélési kapcsolatok felbomlása is számos csöppséget érint.

A beismerés, hogy nem működik, illetve a továbblépés gondolata ijesztő mindkét fél számára. De vajon mit él át a gyermek, amikor családja felbomlik és a számára legfontosabb két ember búcsút int egymásnak? A bizonytalanság, a szorongás, a tehetetlenség érzése óhatatlanul is beférkőzik a kis lelkébe még akkor is, hogyha tudja, szülei továbbra is szüntelen szeretik, imádják őt.

„Miattam van?”

Mindamellett, hogy fontos szem előtt tartani a válás folyamatában mindvégig, hogy mindkét fél a lehető legkevésbé sérüljön, nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy mit él át a kérdésekkel teli lurkó. Éppen ezért körültekintően járjunk el minden egyes alkalommal, amikor együtt lát minket, mint válófélben lévő szüleit. Kerüljük a hangos szóváltásokat, feszültségeket! Fontos, hogy ne érezze azt, hogy választania kell édesanyja és édesapja között. Biztosítsuk róla, hogy annyit és akkor lesz szüleivel együtt, amennyit és amikor csak szeretne.

Sajnos számolnunk kell azzal a szomorú igazsággal, hogy a kicsik hajlamosak önmagukat hibáztatni, így előfordulhat, hogy a válással kapcsolatban is felmerül bennük: „Miattam van”. A lehető legtöbbször és legkülönbözőbb formákban tájékoztassuk arról – mind anyukaként, mind pedig apukaként -, hogy a család felbomlása nem az ő hibájából történik. Érjük el, hogy érezze, nyitottak vagyunk kérdéseire, az őszinteségre, és avassuk be azokba a részletekbe, amelyekről úgy érezzük, hogy megkönnyítik számára a szörnyű hír elfogadását és megértését, valamint elhessegetik azokat a gondolatait, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy ő a baj forrása. Az őszinteség mellett az ilyen korszakok során még fontosabb a bizalom gyermek és szülei között. Fontos azonban, hogy a szétválás okának ismertetésekor ne vesszünk el a részletekben, ne essünk bele abba a hibába, hogy elmondjuk az összes vélt és valós sérelmünket, csupán annyit kössünk a csöppség orrára, amennyit muszáj. A lehető legjobb az lenne, hogyha erre a bizonyos „kérdezz-felelek”-re úgy kerül sor, hogy a szülők együtt beszélnek gyermekükkel, így ő látni fogja, hogy mégsincs akkora baj, mint gondolta, számíthatnak egymásra és továbbra is mindent megbeszélhet szüleivel.

Kerüljük a játszmákat és a becsmérlő szavakat!

A válás során gyakori a két fél közötti játszma. Kezeljük tudatosan a konfliktusokat és ezekbe a helyzetekbe semmi esetre sem – még csak véletlenül se – használjuk fel a gyermeket. Továbbá nagyon fontos, hogy ne mondjunk egymásról rosszakat egykori szerelmünk közös gyümölcsének. Már attól is rosszul érezné magát, hogyha más beszélne csúnyán azokról a személyekről, akiket a legjobban szeret, de még jobban fáj neki, hogyha a szeretett személyek egymásról/egymásra mondanak rosszakat. Szerencsére jobbnál jobb válóperes ügyvédek közül válogathatunk, így próbáljunk meg olyat találni, aki saját érdekeink képviselete mellett hangsúlyt helyez a gyermek érdekeire is.

Példamutatás

Szülőként fontos a példamutatás. Nincs ez másképpen az ilyen nehéz és kényes élethelyzetekben sem. Ideális esetben a gyermek szemtanúja lehet az erőszakmentes konfliktuskezelés mintáinak, a nehéz helyzetekben való megfelelő kommunikáció- és viselkedésformáknak, és megismeri, hogyan kell megőrizni nyugalmunkat, empátiánkat és türelmünket még a legidegőrlőbb szituációkban is. A válás utáni időszakban pedig próbáljuk meg együtt felvenni a harcot az átélt trauma okozta sebekkel: közvetett vagy közvetlen formában tanítsuk meg az elengedésre, a továbblépésre, az elfogadásra és a traumatikus élmények feldolgozási módszereire – ha felnőttként már van rá valamilyen bevált módszerünk. A körülményekhez képest próbáljunk mindvégig pozitívnak mutatkozni, ez talán még önmagunknak is segíthet a nehezebb pillanatokban. Ha mosolyogva azt mondjuk szeretett gyerkőcünknek, hogy minden rendben lesz, talán mi is elhisszük, és elfogadjuk: van élet a válás után. Azonban ne felejtsük el, hogy ő egy gyermek, gondoskodjunk arról, hogy ne kelljen idő előtt felnőnie, és ne használjuk lelki támaszunkként! Inkább tekintsünk rá örömeink forrásaként!

Segítsünk magunkon, hogy segíthessünk gyermekünknek!

Amennyiben úgy érezzük, túlnő rajtunk a csalódás és a fájdalom terhe, ne szégyelljünk segítséget kérni! Ma már rengeteg szakember tudja támogatni azokat az embereket, akik tragédiát, traumát, veszteséget vagy csalódást voltak kénytelenek elszenvedni. Egy pszichológus segíthet minket a legnehezebb pillanatokban, tudunk vele építő jellegűen beszélgetni és számíthatunk rá akkor, amikor úgy érezzük, hogy egyáltalán nem maradt erőnk már arra, hogy ápolni tudjunk egy – a körülményekhez képest – jó kapcsolatot volt társunkkal, mind a saját magunk, mind pedig a közös gyermekünk érdekében. Továbbá az is megkönnyítheti a helyzetet, hogyha tudatosan olykor-olykor emlékeztetjük magunkat arra, hogy attól eltekintve, hogy partnerünkkel férjként/feleségként nem vagyunk megelégedve, előfordulhat, hogy ő a világ legcsodálatosabb apukája/anyukája. A gyermek szempontjából ez a legfontosabb: érezze, hogy édesanyja és édesapja is szereti és támogatja őt, mindig, minden körülmények között.

Bizalom a döntéseinkben

Eddig a válás folyamatáról esett szó, de ne felejtsük el a válást megelőző irtózatos huzavonát, amely szintén károsítja gyermekünk lelkét és velünk való kapcsolatát. A konfliktusoknak, a rossz hangulatnak, a biztonságos és vidám légkör megbomlásának, a szomorúságnak, a csalódásnak és a feszültségeknek számos negatív hatása lehet a gyermek egészséges fejlődésére.

Meg is érkeztünk az örök dilemmához: mi a jobb a gyermeknek? Hogyha elválunk és megtaláljuk külön-külön a boldogságot, vagy ha együtt maradunk úgy, hogy már réges-rég eltávolodtunk egymástól és boldogtalanok vagyunk? Amennyiben hosszas tipródás és töprengés, őszinte beszélgetések és minden kimondott szó után úgy érezzük, hogy a kapcsolat menthetetlen, valamint csak és kizárólag a gyermek miatt maradnánk együtt, akkor inkább ne tegyük. Saját boldogságunk meghatározza a gyerkőc boldogságát is. Ahogyan figyelembe vesszük válás esetén a gyermek érdekeit, úgy kell figyelembe vennünk előtte a saját érdekeinket is. Bízzunk döntéseinkben, így tud csak bízni bennük gyermekünk is.

Tanácsok

Fontos, hogy szülőtársakként ne legyünk féltékenyek egymásra, ne versengjünk a gyermek szeretetéért és ne is próbáljuk megvásárolni azt. Ne zsaroljuk érzelmileg, ne kényszerítsük titkokra, és ne is erőszakoljunk ki belőle információkat azzal kapcsolatban, hogy milyen volt az a pár nap, amit anyánál, vagy apánál töltött. Hagyjuk, hogy a saját tempójában birkózzon meg a változásokkal. Fontos továbbá, hogy mindkét szülő lakhelyén legyen egy külön kis kuckója, ami csak az övé, hogy érezze: mindkét helyen otthon van. Időről időre kérjük ki véleményét a változások következtében kialakult új helyzetekről, hogy az elvárásainak megfelelően tudjuk kezelni azt, megkönnyítve ezzel számára ezt a nehéz időszakot.

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg minél több ismerősöddel! 

Segítsetek egymásnak, osszátok meg egymással tapasztalataitokat, adjatok tanácsot kommentben a blogbejegyzés alatt, ha voltatok már hasonló nehéz helyzetben!

Mán Ingrid