sad young man portrait on the old house background

Vajon szülőként hol van a középút óvatosság és túlféltés között? Világunk sajnos tele van erőszakkal, veszéllyel és kísértésekkel. Minden korosztály más-más problémával kerülhet szembe. Fontos, hogy felkészítsük gyermekeinket a helyes döntésekre és arra, hogy tudjon nemet mondani. Ez azonban rengeteg kitartást, türelmet és energiát igényel a szülők részéről.

Önálló döntések

Ahogyan cseperedik fel gyermekünk, úgy alakul ki egyre intenzívebb igény benne arra, hogy független, önálló döntéseket hozhasson, anélkül, hogy velünk megbeszélje azokat. Mindamellett, hogy kötelességünk tiszteletben tartani igényeit és határait – hiszen így a mi szavaink is hamarabb célba érnek -, elengedhetetlen valamilyen útmutatást nyújtanunk nekik azokra a szituációkra vonatkozóan, amelyek teljes mértékben váratlanul érhetik őket. Fontos, hogy ne ijesszük meg, ne vegyük el bájosan naiv világnézetét és az emberekbe és egy szép világba vetett hitét, csupán gondoskodjunk arról, hogy kellő felkészültséggel álljon az esetleges kihívások előtt.

Értékrend és felelősségtudat

Kamaszkorban van a legnehezebb dolgunk, hiszen lázadási kísérletek ide, vagy oda, fel kell világosítanunk a fiatal felnőtté érő dacos és makacs gyermekeinket arról, hogy mekkora jelentősége is van annak, hogy kialakítsák és bármi áron ragaszkodjanak saját értékrendjükhöz, világnézeteikhez és elhatározásaikhoz – amelyekre szülőként erőteljes befolyást gyakorolhatunk a környezettel, amelyet biztosítottunk és biztosítunk számukra. A fiatal ne a szülei kedvéért, vagy a büntetéstől való félelem hatására mondjon nemet a tiltott szerekre, a cigarettára vagy az alkoholra. Legideálisabb eset az, ha tudatosan kerül minden olyan közeget, vagy tevékenységet, amely káros befolyással van testi-lelki egészségére. Éreznie kell, hogy felelősséggel tartozik önmagáért.

Kamaszként is határozottan

A megfelelő értékrend kialakulása azért is fontos, mert bármilyen közösségbe is kerül, védve lesz a gyűlölködő, ítélkező, bántó attitűd felvétele ellen. Már fiatalon zavarnia kellene őt annak, ha a közvetlen környezetében lévőket bántják, kirekesztik, megalázzák – történjen ez verbális, érzelmi vagy fizikai formában. Fontos, hogy megtanuljon kiállni az igazáért, megtudja védeni az álláspontját és a lehető legkönnyebben ki tudja vonni magát azokból a helyzetekből, amelyekben nem szeretne részt venni. Ez persze mérhetetlenül nehéz ebben a korban, főleg ebben a rohanó, megbélyegző és egyfolytában változó világban. A kamasz fél a kiközösítéstől, a magánytól és az elidegenedéstől. Aggályai jogosak, hiszen a pubertás kor önmagában is talán az egyik legmagányosabb korszak. Ebben az időszakban még a legnagyobb baráti társaságot magáénak tudó fiatal is elvész önmaga keresgélésében.

A fent boncolgatott témára vonatkozóan nincs egy mindenkire általánosítható séma a megoldást, vagy a szülői magatartást illetően. Amennyiben azonban kellően odafigyelünk gyermekünkre, meghallgatjuk őt és nyitottak vagyunk felé, elérjük, hogy bízzon bennünk és mi is mindig őszinték vagyunk hozzá, akkor nagy valószínűséggel számíthatunk arra, hogy a kommunikáció ereje legyőzi majd azokat a kihívásokat, amelyek könnyen bajba, vagy veszélybe sodorhatják őt.