INTERJÚ GUBÁS GABI SZÍNMŰVÉSZNŐVEL

 

Miért érzed fontosnak, hogy egy társadalmi ügyet felkarolj?

Azt  gondolom,  hogy  kötelességem,  ha már egy bizonyos ismertséget és hitelességet elértem a szakmámban, hogy olyan társadalmi  ügyek  mellé  álljak,  amelyekben hiszek, és melyeket fontosnak tartok. Így, ha van ilyen felkérés, boldogan teszek eleget neki. Az Ezer Lámpás Éjszakája pedig pont ilyen ügy. Fel kell hívnunk az emberek  figyelmét  arra,  hogy  talán  valamit nem jól csinálunk!

Mit üzen számodra az eltűnt gyerekek ügye?

Talán azt, hogy nem vagyunk elég felelősségteljes  szülők.  Az,  hogy  az  embernek gyermeke van, önmagában még nem jelent semmit. Fel kell nőni ahhoz a feladathoz, hogy anyává vagy apává váljon valaki. Igenis tudatosítani kell önmagunkban, hogy felelősséggel tartozunk a gyermekekért,  gyermekeinkért,  hiszen  ők  védtelenek. Én a prevencióban hiszek. Soha nem szabadna  olyan  helyzetnek  kialakulnia a    családban,  a  legelső  és  legfontosabb burokban,  hogy  a  gyerek  rosszul  érezze magát és azt gondolja, hogy el kell onnan mennie,  és  valahol  máshol  megtalálnia a  boldogulását,  vagy  a  boldogságát.  Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne csak olyan  anyák  és  apák  legyünk,  akik  nemzeni  tudjuk  ezeket  a  gyerekeket,  hanem nevelni és szeretni is!

Szerinted  a  szülők  kicsit  felelőtlenebbek  akkor,  amikor  már  komolyabban kell foglalkozniuk a neveléssel?

Rohanó világban élünk, nagyon sok mindenre  nincs  időnk,  ezzel  együtt  sokszor a gyerekeinkre sem szentelünk elegendő figyelmet.  Ők  védtelenek  és  kiszolgáltatottak,  ezért  a  mi  felelősségünk,  hogy elég  időt  szakítsunk  a  védelmükre  akár így, akár úgy. Minden gyerekhez van egy kulcs,  amit  a  szülőnek  meg  kell  találnia már kicsi korban. Lehet, hogy az egyik gyereknél könnyebb helyzetben van a szülő, a  másiknál  pedig  több  időt  és  energiát igényel a személyiségének megfejtése, de fontos, hogy még azelőtt kialakítsuk ezt a kapcsot, mielőtt még a kritikus tinédzser korba  lép  a  gyermek,  amikor  mindenki lázad. Ez egy nagyon érzékeny időszak az életben.  Fontos visszaemlékeznünk  arra, hogy mi is voltunk lázadók, és át kell segítenünk őket  a  legnehezebb időszakokon is, hogy ők is érett és felelősségteljes felnőttekké válhassanak, akik tovább tudják vinni a tőlünk kapott értékeket.

Mit szólsz ahhoz a kutatáshoz, ami szerint Magyarországon napi 8 percet fordít egy család egy gyerekre?

Ahogy  már  mondtam,  rohanó  világban élünk.  Ennek  ellenére  muszáj  időt  szakítanunk  arra,  hogy  minden  körülmények között komoly odafigyelést adjunk a gyerekeinknek.  Számomra  ez  ugyanolyan fontossággal  bír,  mint  amikor  várandós voltam. A hasamban volt az a burok, amiben  biztonságban  fejlődhettek  a  gyerekeim.  Most  ugyanezt  a  biztonságos  burkot  kell  létrehoznom  a  családban,  hogy ugyanazt  a  védelmet  érezzék,  hiszen  ők még most is védtelenek. Ehhez azonban az  kell,  hogy  energiát  és  időt  fektessek ebbe a munkába. Itt nem csak percekről beszélek, hanem órákról, sőt, egy egészéletről. Mint szülőknek, a legfontosabb kötelezettségünk az életben az, hogy igenis ott legyünk a gyermekeink számára, és segítsük őket, hiszen az élet sokszor nagyon kegyetlen tud lenni.

Két gyermeked van. Hogyan óvod őket, és mitől félted a legjobban?

Próbálom  megteremteni  azt  a  harmonikus  környezetet,  amiben  biztonságban és védve érzik magukat. Ha ez sikerül, akkor  szerintem  minden  más  már  magától értetődik. A saját életünkkel tudjuk a legjobb példát mutatni a gyerekeknek, hogy kialakuljon  bennük  egy  olyan  értékrend, ami alapján ők is a legjobb tudásuk szerint tudnak felmérni egy adott helyzetet. Mi a párommal  a  példamutatásban  hiszünk. Így  próbáljuk  nevelni  a  gyerekeinket  és legjobb  tudásunk  szerint  felnőni  a  szülői léthez. Természetesen a körülöttünk lévő veszélyekről  is  beszélnünk  kell  nekik.  Én személy  szerint  arra  törekszem,  hogy  ne félve járjanak a világban, de adott helyzetekben  mindenről  el  kell  mondani  a  dolgok hátulütőjét. Fontos  tudniuk,  hogy  milyen  veszélyeket rejt  az  internet,  vagy  azt,  hogy  nem  szabad mindenkiben feltétel nélkül megbízniuk. Fel kell őket készíteni mindenre, utat mutatni nekik és hagyni, hogy a tanultak alapján, legjobb belátásuk szerint éljék az életüket.  Megpróbálom  nem  úgy  kódolni az életemet, hogy folyamatosan mindentől féltsem őket, mégis rendszeresen beszélgetünk  arról,  hogy  mik  azok  a  veszélyek  vagy  nehézségek,  amik  várhatnak rájuk az életben.

Szerinted egy kisgyermek számára mi a legfontosabb az életben?

Egyértelműen a szeretet. Az, hogy érezze, hogy szeretik és, hogy érdemes volt neki megszületni. Meg kell adnunk neki  azt a figyelmet  és  szeretetet,  amihez  joga  van és biztosítani kell arról, hogy igenis szeretve és védve van. Ha ezt a burkot, ezt a szeretetteljes  közeget  megteremtjük,  akkor felelősségteljes  emberré,  majd  később szülővé tud válni.