Első_út

Az első egyedül megtett út és a „Hazakísérő Telefon”

Vajon hány évesen engedhetjük el egyedül otthonról csemeténket az iskolába, játszótérre, barátaihoz vagy éppen különórára? Az igazság az, hogy a kérdés sokrétű, helyzet -illetve gyermekfüggő. A szülő ismeri legjobban gyermekét, hogy mennyire felelősségteljes és óvatos, milyen a habitusa és hogyan viselkedik számára ismeretlen szituációkban. A döntés azonban nem könnyű. Nem ajánlott túlságosan óvatosnak lennünk, de az önállóságra nevelést sem szabad elkezdenünk idejekorán. A megoldás valahol a kettő között rejlik.

Természetesen azt is mérlegelnünk kell, amikor döntést hozunk arról, hogy mikor engedjük egyedül útjára gyermekünket, hogy mennyire biztonságos a környék, ahol lakunk és a környék, ahová készül – kertvárosi területeken, illetve vidéki kisvárosokban magától értetődően nagyobb a biztonság és kevesebb veszély leselkedik az egyedül kószáló fiatalokra. A szakemberek szerint fontos figyelembe vennünk azt is, hogy gyermekünkben mikor, és milyen erősen fogalmazódik meg az önállósodásra való igény. Az esetek többségében ez 7-8 éves korra tehető, de természetesen minden gyermek más és más. Fontos, hogy amikor a gyermek útnak indul magabiztosan tegye azt, ne érezzen félelmet, mindemellett pedig biztosítani kell arról, hogy szülei bíznak benne, támogatják őt. A legfontosabb, hogy ne szorongjon az új szituációtól. Elengedhetetlen továbbá, hogy képes legyen biztonságosan közlekedni: mielőtt lelép az úttestre, nézzen balra, jobbra majd ismét balra és csak akkor induljon át a zebrán, ha nem lát autót a közelben. Mindig a zebrán szabad csak átmennie, piroson pedig soha, semmi esetre sem!

Közös tanulás, felkészülés együtt

Mind a szülő, mind pedig a gyermek számára megnyugvást adhat, hogy ha együtt készülnek fel a gyermek első önálló útjára, útközben beszélgetnek: a gyermek kérdezget a KRESZ-ről, a szülőnek pedig alkalma nyílik biztonsági kérdéseket feltenni neki annak érdekében, hogy meggyőződjön róla, hogy gyermeke egyedül is biztonságosan el tud jutni egyik helyről a másikra. Azért, hogy a környezet ismerős legyen és a gyermek komfortosan érezze magát az útja során, figyelmeztessük rá, hogy mindig ugyanazon az útvonalon közlekedjen. A hangsúlyt helyezhetjük a fokozatosságra is: ha azelőtt autóval vittük a gyerkőcöt a célponthoz, eleinte együtt szokjunk rá a tömegközlekedésre, majd, ha már biztosak vagyunk benne, hogy rutin szerűen teszi meg az adott távot, akkor engedjük csak el egyedül otthonról.

Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy amikor porontyunkat először engedjük egyedül közlekedni, adjunk neki egy telefont a kapcsolattartás és a nagyobb biztonságérzet érdekében. Így ő is bármikor fel tud hívni minket, ha tanácsra van szüksége, megijed, elakad, vagy csak bátorításra vágyik és a szülőnek is lehetősége adódik arra, hogy felvegye vele a kapcsolatot, megkérdezze, hogy biztonságban megérkezett-e, és minden rendben van vele. Megegyezhetünk akár abban is, hogy gyermekünk ír egy rövid üzenetet, akkor, amikor sikerült elérnie célját. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen vennünk kell neki egy vadonatúj telefont. Amennyiben úgy érezzük, még nem áll készen rá, elég, ha a család egy régebbi, egyszerűbb telefonját használja kizárólagosan a kapcsolattartás végett.

Megoldás lehet a „Hazakísérő Telefon”

A témához kapcsolódóan, egy kicsit idősebb korosztály, a kamaszok szülei számára szeretnénk bemutatni egy új és nagyszerű kezdeményezést, amely végre hazánkban is szárnyra kapott. Ez nem más, mint a „Hazakísérő Telefon”.

A Hazakísérő Telefon mindenkinek nagy segítség lehet, akinek úgy alakul az estéje, hogy egyedül kell hazamennie és nekivágnia az éjszakának. Ám még nagyobb megnyugvást nyújt a pubertások szüleinek. Szülőként nehéz elengedni gyermekünket. Azonban Dr. Zacher Gábor korábban már felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben egy gyermek szülei szigora miatt nem tud kimozdulni a társaságával, együtt szórakozni a barátaival, fennáll a veszélye annak, hogy kirekesztik, a peremre kerül, amely pedig a pszichés fejlődés szempontjából igencsak káros lehet. Így kénytelenek vagyunk olykor adni egy kis szabadságot még legféltettebb kincseinknek, gyermekeinknek is. Az említett kezdeményezés viszont segíthet abban, hogy ne legyen minden egyes olyan alkalom rémálom, amikor fiatalkorú gyermekünk egyedül kószál haza sötétedés után.

A Hazakísérő Telefont igénybe véve bárkinek lehetősége van arra, hogy a tárcsázott szám túloldalán lévővel beszélgessen, amely már önmagában is biztonságérzetet nyújt, de még fontosabb, hogy ha bármilyen baj történik, a hívott fél azonnal riasztani tudja a hatóságokat.

Hétvégenként éjszaka elérhető segítség

Az ötletgazda Molnár-Csiki Maren tavaly év végén indította el fantasztikus szolgáltatását, amely keretében két alapdíjas telefonszámon hívható akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá: pénteken és szombaton este tizenegy órától másnap hajnal négy óráig. Híváskor elkéri az érintettektől a telefonszámukat, a pontos helyszínt, ahol tartózkodnak, valamint a cél címet, amit el szeretnének érni az éjszaka folyamán. A beszélgetés során nem csak végigkíséri az útjukat, hogy legyen valaki, aki végig tud arról, hogy pontosan hol is tartózkodnak, de a tájékozódásban is segít, valamint tanáccsal szolgál azzal kapcsolatosan is, hogy melyik hazavezető útvonal a legbiztonságosabb. Amennyiben bajt észlel a vonal túloldalán, azonnal értesíteni tudja a rendőrséget – mindezt úgy, hogy megadja a bajba jutott pontos elérhetőségét, ami nagyban segíti és gyorsítja a nyomozóhatóságok munkáját az esetlegesen bajba jutott megtalálásában.

Külföldön már hatékonyan működő szolgáltatásról van szó. Maren hazai kezdeményezése azon kívül, hogy az első Magyarországon, attól is különleges, hogy teljes mértékben önkéntes: a hölgy tartja karban a vonalakat és fogadja a bejövő hívásokat.

A hozzá tartozó két csodavonal telefonszáma: 0630 899 3465 és 0630 664 7981.

A biztonságérzetünk persze akkor teljes, ha mi megyünk el gyermekeinkért és visszük őket haza – oda, ahol a legnagyobb biztonságban tudhatjuk őket. Egy idő után azonban kénytelenek vagyunk elengedni őket és megbízni bennük. Szülőként a legrosszabbra is fel vagyunk készülve, ezért azokban az esetekben, amikor a makacs nagylányunk vagy nagyfiúnk egyedül szándékozik hazavergődni, mindenképpen mutassuk meg neki ezeket a telefonszámokat, hogy minél több olyan kapaszkodója legyen, amihez fordulhat, ha elbizonytalanodik a sötét utcákon. Vigyázzunk rájuk és figyelmeztessük őket minden rájuk leselkedő veszélyre, de adjuk meg nekik azt a fajta szabadságot is, amely során megtanulnak önállóak lenni, bízni.

Amennyiben hasznosnak találtad a cikket, oszd meg ismerőseiddel!

Figyeljünk egymásra, segítsünk egymásnak, vigyázzunk gyermekeinkre!

Mán Ingrid